NAGYVÁRADI 1. SZ. BAPTISTA GYÜLEKEZET
Délelőtti elmélkedés
János evangélista is írt az isteni kinyilatkoztatás alapján Jézus Krisztus megszületéséről, de nem úgy, mint a szinoptikus evangéliumok szerzői. Máté és Lukács evangélisták inkább földi perspektívából szemlélve mutatták be a Megváltó születését, míg János evangélista az örökkévaló szellemi világ távlatait felvillantva ismerteti meg velünk Isten Fia testet öltését. Ezért olvashatunk János evangéliumában az örökkévaló Ige testté lételéről.
Ahogyan mi, emberek megmutatjuk magunkat abban, amit mondunk, és abban, amit teszünk (vagyis testünk nyelvén), ugyanúgy mutatta meg önmagát Isten cselekedetekben és beszédben. Fölfedte magát a teremtés által, és az ótestamentumi kinyilatkoztatás által is. Végül Isten akkor mutatta meg magát számunkra a leginkább, amikor az Ige testté lett.
János evangélista korában egy tévtanítás volt terjedőben, mely szerint az istenség ölthet magára emberi alakot, de soha nem lesz testté. Ezzel szemben János evangélista egyértelműen arról ír, hogy Isten Fia ugyanolyan hústestet vett magára, amilyen a miénk. Azzal a különbséggel, hogy Ő soha nem engedett a test kívánságának és nem vétkezett, habár hozzánk hasonlóan megkísértetett mindenben. Mindez azért csodálatos, mert a mi Megváltónk tudja, mit jelent embernek lenni. Viszont, mivel nem vétkezett, ám elszenvedte bűneink büntetését, megváltást hozott számunkra. Azért lakozott köztünk egy ideig, hogy azt a dicsőséget, amely földi élete során is nyilvánvalóvá lett, megoszthassa velünk a mennyei dicsőségben. Emberi testet öltött az Isten Fia, hogy mi új, megdicsőült testet nyerhessünk Isten országában.
Mit jelent számodra, hogy a testet öltött Ige telve volt kegyelemmel és igazsággal?
Délutáni elmélkedés
Most, hogy az adventi időszak végéhez közeledünk ebben az évben, figyelmünket egyre inkább a közelgő karácsony ünnepére szegezzük. Valahol érthető is ez, mivel készülődnünk kell az ünnepre. Viszont nem feledhetjük azt, hogy a mostani adventi időszak végeztével is várnunk kell Urunk visszajövetelét. Mivel nem ismerjük sem napját, sem óráját visszajövetelének, éppen azért nagyon fontos az állandó éberség és készenlét. Nem véletlenül hasonlítja a Szentírás Krisztus visszajövetelét – az Úr napját – az éjjeli tolvaj érkezéséhez. Amennyire kiszámíthatatlanul érkezik a tolvaj, ugyanannyira kiszámíthatatlan az Úr Jézus visszajövetele. Ezért annyira fontos a készenlét.
Habár Urunk visszajövetelének időpontját nem ismerjük, mégis szeretnénk siettetni a találkozás napját. Még úgy is, hogy tudjuk: az Úr napja félelmetes nap lesz, amikor az egek recsegve-ropogva múlnak el, az elemek égve bomlanak majd fel, a föld pedig, és a rajta levő alkotások is megégnek. Mi azonban drága Megváltónkat, szeretett mennyei Vőlegényünket várjuk, ezért nem kell félnünk a kozmikus jelenségektől, melyek visszajövetelének kísérő jelenségei lesznek. Milyen jó tudnunk, hogy Isten mindent újjá tesz. Mindaz, ami a bűn hatalma alá rekesztetett, el kell múljon, hogy helyét átvegye az új ég és új föld, melyet Isten készít megváltottainak, és amelyben majd igazság lakozik.
Várjuk tehát mennyei Vőlegényünk jövetelét. Vérén megváltott menyasszonyaként, az újszövetségi gyülekezet tagjaiként, ezért olyan fontos, hogy szent élettel, feddhetetlenül, tiszta menyasszonyi ruhával fogadjuk a Vőlegényt. Hiszen Ő feláldozta magát megváltásunk érdekében. Vére kifolyt bűneink bocsánatáért, mivel „vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid 9:22). A maga részéről mindent megtett azért, hogy te és én megtisztulhassunk bűneink szennyétől, és tiszta, szent élettel várjuk Őt vissza.