Van három szolga, akikre egyenként nagyobb, kisebb és még kisebb vagyont bízott az uruk, azzal, hogy jól sáfárkodjanak vele. A három szolga közül ki volt az első, és ki az utolsó? Sokak szerint első, akinek legtöbb, utolsó, akinek legkevesebb adatott. De valóban így van ez? Isten nem azt nézi, mink van, hanem azt, hogy mit kezdünk vele. A sorrend nem attól függ, hogy milyen szinten játszol egy hangszeren, vagy mennyire jól mennek a kapcsolataid. Fontosabb, hogy mit fektettél be annak érdekében, hogy adottságaid minél inkább hasznára legyenek az Ő királyságának. Ők mindhárman „elsők” lehettek volna! De mivel a harmadik nem gyarapította a részét, így „utolsóvá” lett. Nem amiatt, mert kevese volt, hanem azért, mert nem lett többje.

Az utolsó napokat töltsd ilyen számvetéssel: Mit helyezett el nálad az Úr? Akármit is, azért adta, hogy az Ő országát gazdagítsd vele, az Ő királyságába fektesd, ezáltal az Ő dicsőségét növeld! Szó szerint: Mindent bele!