De mi van akkor, amikor olyan dologra, eseményre várunk, ami még soha nem következett be, vagy olyan személyre, akit még soha nem láttunk szemtől szembe?! Ilyenkor sokat számít a bizalom (hit) abban, akit várunk, vagy aki beszélt nekünk a szóban forgó eseményről (Zsid 11:1).

„Várjad az Urat!” – így buzdít Dávid ebben a zsoltárban. Ugye, vele még nem találkoztunk szemtől szemben. „Csak” ígéretünk van arra, hogy „eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (Jn 14:3). Hiszünk-e neki? Hiszünk-e annak, aki beszél(t) róla? Ha szívünk telve van az Úr Jézus Krisztus intenzív várásával, akkor várakozásunk nem merül ki pusztán beszédben vagy elmélkedésben. Egész életünk ebbe az irányba fordul, mint az iránytű: Ő helyet készített nekem, eljön értem, hogy odavigyen.

Amikor az egész társadalomban egyre nagyobb teret nyer a gonoszság, legyen reménységünk az újév kapujában ez az ígéret: „Megvédi őket az Úr, és megszabadítja őket a gonosztól…”