Jézus születése, megjelenése egyaránt volt természetes és természetfeletti. Fogantatása csoda, de születése teljesen „normális” volt. Egy gyermek volt a tucat között, akik akkor születtek Betlehemben. De néhány embernek már akkor sokkal többet jelentett. Azoknak, „akik befogadták”. Mert „saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt.” (Jn 1:11)

Ma is így van. Jézus – az övéin keresztül – belép mások életébe, hátha megnyílik a szemük. Hátha felismerik rabságukat, és benne a szabadítót (üdvösség = szabadítás). Hátha… Ez a bizonytalan eredményre utaló szócska sokat mondó. Azt mutatja, hogy annyira szeretett, és szeret bennünket Isten, hogy képes elengedni bennünket. Képes arra, hogy ránk bízza a döntést. Jöhetünk (vissza) hozzá, vagy elutasíthatjuk őt. Annyira megalázta magát Jézusban, hogy beállt a sorba a többi „isten” mellé, hogy határozottan kimondja: „nincs más isten, aki így meg tud szabadítani” (Dán 3:29), és „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14:6)

Jézusé vagy? Akkor megláttad, sőt megtapasztaltad szabadítását. Tiéd az üdvösség. Lehetsz egy az övéi közül, akin keresztül ő belép valakinek az életébe. Gondold át, vajon igazán örömhír számodra az evangélium? Erőt nyersz-e abból, hogy TUDOD: meg vannak bocsátva bűneid, mert Jézus, a Szabadító elszenvedte az értük járó büntetést? Gerjed-e a hála a szívedben ezért? Kinek leszel az embere ezen a héten?

Vagy még nem ismered őt? Az, hogy ezeket a sorokat olvasod, azt mutatja: közel vagy hozzá. Szólítsd meg: Úr Jézus, lépj be az életembe, és tegyél bennem rendet! Ő azt mondta: „…én azért jöttem, hogy [a tanítványoknak] életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10:10) Meglátod, ha így teszel, hamar találkozol hozzád hasonló megnyílt szemű és szívű tanítványokkal!