Mit látunk? Attól függ, hova nézünk. Van, aki néz, de nem lát. Tekintget mindenfelé, észrevesz sok apróságot, szép és csúnya dolgokat, de nem látja a lényeget. Néz a szemével, de nem lát a hitével. Vagy mert nincs neki, vagy mert engedte elsorvadni. Pedig „hitben járunk, nem látásban”, azaz hit által látjuk az Úr Jézust dicsőségben, hatalommal teljesen, és ebből ered az, hogy követjük Őt, engedelmeskedünk neki. Ő megszületett, élt, meghalt és FELTÁMADT. Nem csupán meghalt, hogy meg lehessen emlékezni Jézuskáról, vagy a csodatevő rabbiról, és arról, hogy ennek az ügynek is egy mártír halála vetett véget. NEM! Az Úr valóban feltámadt! Ezt karácsonykor is hirdetnünk kell. Hiszen ezért lehet élő és éltető hitünk, amellyel „látjuk, hogy Jézus… dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg.” Legyen erre szemünk, mert különben hamar úgy járunk, mint aki lát, de már nézni nem tud semmire. Bármerre tekint, semmi nem mozdítja meg a lelkét. Kiüresedik a tekintete, mert kiüresedett a lelke.

A feltámadott Úr Jézus nélkül mindannyiunk élete üres marad. Viszont, ha Ő az életünk Ura, akkor a részletek is szépen rendeződnek, legyenek azok derűs vagy borús színezetűek: minden összeáll, és belül béke van.