Így került elém a mai ige, benne a felszólítással: „Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!” Időben jött a hidegzuhany, felébredtem tőle. Nem tékozolhatom időmet, energiámat mindenféle értéktelen dolgokra. Azért van a nappal, hogy az Úrnak engedelmeskedve dolgozzak, az Ő országát építve. Aki csak a saját pecsenyéjét sütögeti ebben az életben, magában vagy az emberi tudományban, filozófiában bízva, az elveszett ember. Elveszett a maga, de mások számára is. Legfőképpen pedig elveszett Isten számára. A földi élet nem arra adatott, hogy dolgozzunk azért, hogy kikapcsolódhassunk, majd kipihenve magunkat, ismét csak dolgozhassunk az újabb kikapcsolódásért.

Lehet jó a munka és a pihenés, sőt szükséges is mindkettő. De egyik sem önmagáért való. Mindegyik akkor ad igazi örömöt, ha Jézus iránti engedelmességből fakad. Én ezt értettem meg ma. És te mit értettél meg?