NAGYVÁRADI 1. SZ. BAPTISTA GYÜLEKEZET

ÁHÍTAT – 2021. december 29., szerda

Délelőtti elmélkedés

Az Istennel való közösség világosságot hoz
Igehely: 1Jn 1:5-10; Kulcsige: 1Jn 1:5 „Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.”
Az első jó hír ma reggel: Istennek van üzenete! Azt mondja, hogy Ő a világosság, és semmi sötétség nincs benne. Ha korán reggel olvasod e sorokat, és tudsz ennek örülni, akkor valószínűleg nyugodtan feküdtél le előző este. Azért tudsz örülni, mert közösségben lehetsz a Világossággal.

Másrészt nincs különbség, mindnyájan vétkezünk naponta: vagy észrevétlenül, vagy utólag észrevéve, vagy tudatosan. Mindhárom esetben kikerülünk az Istennel való közösségből. De mindhárom esetből van szabadulás! Kérheted az Urat: fedje fel, ha valamivel észrevétlenül megbántottad. Lehetőséged van megvallani, amiért figyelmetlenségből, vagy tudatosan szegültél ellen, és nem vetted figyelembe a Szent Szellem figyelmeztetését. Ha újra világosságban akarsz járni, megteheted. Hogyan? „Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz; megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1:9) Ha azt mondod, nincs erre szükséged, becsapod magad. Ha megteszed, (újra) közösségbe kerülsz Istennel, aki a világosság, és a gyermekeivel, akik a világosság fiai.

Engedd ma munkálkodni az életedben Isten megbocsátó és megtisztító szeretetét Jézus Krisztus által!

Lisztes Tibor

Délutáni elmélkedés

Látja a megalázottat
Igehely: Zsolt 138:1–8; Kulcsige: Zsolt 138:6 „Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót.”
Amennyiben engedelmesek voltunk a tegnapi biztatásnak, úgy most Dávid leírja, mire számíthatunk akkor, ha nyíltan felvállaljuk, hogy Isten gyermekei vagyunk, és embertársunk iránti tisztelettel, de határozottan képviseljük Őt. A tegnapi ige biztat, hogy közeledjünk Istenhez, és Ő közeledni fog hozzánk. Azt is látjuk, hogy hozzá alázatos szívvel lehet csak közeledni. Fennhéjázva, követelőzve nem. Őt kérdőre vonva – mintha mi jobban tudnánk, mit kellene neki tennie –, szintén nem. Viszont vezetését kérve, arra hittel hagyatkozva a legbonyolultabb helyzet, a legnehezebb kapcsolat is kisimulhat. Vagy ha nem, nála, vele közösségben akkor is mindig biztonságban vagyunk. Erről a két lehetőségről olvashatunk most:

1.) Viselkedésünket látva, szavainkat (még inkább az Úr igéjét) hallva, a körülöttünk lévők is dicsőíthetik az Urat.

2.) Lehetséges, hogy még ellenségesebben viselkednek velünk szemben, miután látnak, vagy hallgatnak bennünket. Ez nem tragédia, mert „ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobb kezed megment engem.” Emlékezzünk: a felmagasztalás nem azonnal, hanem „annak idején” történik (1Pt 5:6).

Lisztes Tibor